A természetet benépesítő és színessé tevő -, állat- és vadfajokkal közös hazánk a Föld. Az erdők és mezők lakói nem ellenségeink. A vadászat állati életek kioltásával jár, a vadászetika egyik legfontosabb alapelve mégis az állatok életének tisztelete, méltóságának elismerése.
Vad elejtésére csak a törvények és rendeletek keretei között, az adott vadászterület vadgazdálkodási terveinek megfelelően, gondos és szakszerű kiválasztás alapján, a helyszín és a körülmények alapos ismeretében, az arra alkalmas törvényes eszközzel kerülhet sor.
Az erkölcsös vadász nem kockáztat, nem lő túl messzire és bizonytalan helyzetekben, mert az állat sebzését és minden szenvedését kerülni kell.
Az elejtett vadat illesse tisztelet - fajtától, nemétől, trófeaminőségétől függetlenül.
Az elejtett vad szakszerű zsigerelése, rendbetétele és kezelése egyrészt értékmentés, másrészt tiszteletadás.
A sebzett vad szakszerű és állhatatos utánkeresése lelkiismereti kötelesség.
A megtalált sebzett vadat az arra legalkalmasabb eszközzel és módon haladéktalanul meg kell szabadítani kínjaitól.
Méltatlan dolog nemes nagyvadnak kábító anyagot, netán mérget tartalmazó takarmányt adni, megcsonkolt csali állatokat alkalmazni, vérző sebeket okozó csapdákkal csapdázni.
Az etetőhelyeken tilos vadászni!
Az igazi vadász ugyanakkor részt vesz a vadállomány védelmében, etetésében, természeti katasztrófák estén a veszélyeztetett egyedek mentésében.
Mesterséges tenyésztéssel hozzájárul a faj fennmaradásához, az adott populációk minőségének javításához, a vadászati lehetőségek bővítéséhez.
Vadon élő állatot igaz vadász hobbiból vagy státusz-szimbólumként nem fog be és nem tart fogságban, befogott állatokkal nem kereskedik és az azokkal való kereskedést minden törvényes eszközzel megakadályozza.
Az állatoknak szenvedést tudatosan semmiképpen nem okoz, az állatkínzás minden formáját elítéli és ha teheti, meg is akadályozza. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
