Tegnap este  Szt Hubertussal beszélgettem és érdekes vizíóim támadtak.
Megjelent előttem a kapitális puna.
Egy gyönyörű  kifejlett példány  - dürrögó hangon csalogatott, hívogatott, ébresztgette bennem a vadászösztönt. Lágy selymes hangon énekelte hívogató dalát és ugyan még nem láttam, csak sejtettem merre jár, tudtam, hogy teljesen felkészült már a lövésre. De a vadászat játék- így ellejtette előttem bajadér táncát, hogy fokozza az élvezetet. Minden porcikámban éreztem, hogy ez nagy lövés lesz!! Követtem!! Elővettem hívogató fütyülőmet, azzal válaszoltam a csalogató szirén hangokra, és tudtam látja a csalogató nimród szerszámot, aminek a látványa tovább izgatta. Cuppogó hangokat hallatva, halk sikkantásokkal lépett ki a tisztásra. Eszményien szép puna volt!!
Vadász és vad egymásra talált. Közeledve mint a jó vadászok általában  folytattuk a hangjátékokat, majd a csendesebb, de annál kéjesebb nyelvi fordulatokra tértünk át. A puna teljesen megadta magát a tökéletes lövésnek, amit bőven csordogáló nedve jelzett. Én ráéreztem a vadászat ízére, teljesen magával ragadott a szenvedély!! A puna a lövést késleltetve, kezébe véve a fegyvert, hárító mozdulatokkal igyekezett távol tartani a csövét, de sokáig nem bírta távoltartani a mesteri fegyvert, szépen célra tartotta, laza farmozdulatokkal vezetgette egyre mélyebben a a 10-es körre, míg felszakadva benne a pontosan meglőtt vad kéjsikolya,forró teste apró, de vad remegésekkel adta meg magát a lövés élményének, miközben elsült a  remekmívű fegyver!!!
Nagy durranás volt!!!

wiko

2009.09.